Mácsai Katalin vagyok. Marcaliban élek és dolgozom kutyakozmetikusként a párommal, aki állatorvos. 10 éves korom óta kutyázom és 1996 óta foglakozom kutyatenyésztéssel. Első szerelmem amivel a kutyatenyésztést elkezdtem a Francia pásztor (Briard) volt. 2000-ben költöztünk Marcaliba és itt találkoztam, illetve szerettem bele a leonbergibe, véglegesen!

2000 őszén kaptam első leonbergimet a Leo-szépe kennelből, Alízt, aki sajnos már itt hagyott minket. Az Ő jelleme és tökéletes leonbergi tulajdonságai tudatosították bennem, hogy ez az a fajta, amire mindig is vágytam. Gyönyörű, intelligens, erős és mégis végtelenül gyengéd! Alízzal elkezdtem járogatni kiállításokra, nem vittem túlzásba, de azért ahol megjelentünk, ott nagyon szép sikereket értünk el!

A kezdeti sikereken felbuzdulva, újabb és újabb leonbergiket megismerve eldöntöttem, hogy szeretnék erről a fajtáról lehetőleg mindent megtudni és meggyőzni a páromat, aki állatorvos lévén imádja a kutyákat, hogy hozzám hasonlóan szeressen bele ebbe a csodálatos fajtába! Kennel nevet választottam, Marcali-szépe lett a nevünk, majd Alíz tenyésszemle és negatív HD szűrés birtokában férjhez lett adva. A párosításból, mely 3 kiskutyát eredményezett az Alma nevűt megtartottam. Most már tudom, hogy milyen jól tettem! Alma felcseperedve szintén elindult a kiállításokon és a párom is kezdte belátni, hogy milyen jó dolog, amikor az ember kutyája sikeresen szerepel a fajtatársai között.

Az Ő lelkesedése és támogatása akkor kezdődött, amikor az Ő választásával hazahoztunk egy fiú leonbergit, szintén a Leo-szépe kennelből, Ő volt Hutch. A ?papája? nagyon büszke volt rá, nagy lett és erős és persze sokkal impozánsabb lány társainál! Sajnos 2 évesen Hutch is itt hagyott minket a rettegett betegség, gyomorcsavarodás miatt.

Innentől kezdve nem volt megállás! Elkezdett az életünk csak leókról szólni! Olvastunk, ismerkedtünk, lelkesek voltunk, ha találtunk egy gyönyörű példányt valahol, újságban, interneten, mindent tudni akartunk róla! Folyamatosan bővítettük a kennelünket, persze néha melléfogtunk, a tanulópénzt megfizettük sokszor !

Elkezdtünk külföldi leonbergikkel is ismerkedni, lett egy jó pár kedvencünk. Akkor történt leonbergis életünkben a legnagyobb változás, amikor az én elsőszámú leonbergi ideálom, Dario Ensson Bohemia egyik almára rátaláltunk egy német kennelben. A mama kutya is nagyon a kedvemre való volt és megtettük a nagy lépést, elhoztuk Lordot! Ő minden szempontból más volt, mint az összes leonbergi, aki megfordult, illetve élt és él nálunk! Ő lett az etalon!
Soha semmilyen csalódást nem okozott nekünk és azt hiszem, hogy fiatal korában mindent elért, amit egy kutya elérhet! Nagyon büszkék vagyunk rá!
Mostanra kiforrott bennem, hogy milyen irányban szeretném folytatni a leonbergik tenyésztését, ebben nagy szerepe lett Lordnak. Az Ő csodálatos jelleme, külső és belső tulajdonságai mindenképpen iránymutatóul szolgálnak!

Nagyon fontos számomra az ideális méret az erős csontozattal és a nagyon sötét maszk megtartása.

A Ezüst koszorús mestertenyésztői cím, melyet 2013. november 15-én kennelem elérte, tovább erősít abban, hogy jó úton haladok...

b_150_100_16777215_00_images_stories_bronzkoszor.jpg